Tavaly nyáron a szüleim vettek egy nyaralót a Balaton északi partján. Kicsi és öreg, de legalább olcsó volt na és persze benne volt a felújítás lehetősége, hát pont olyanra pofoztuk ki, amilyenre mi szerettük volna. A tél azzal telt, hogy mindent lebontottunk, ami felesleges volt és újjáépítettük egészen az alapoktól. A hideg végére jutottunk el odáig, hogy a belső berendezéssel foglalkozhattunk. Bele is fogtunk a konyha újratervezésébe.
Édesanyám régi vágya volt egy konyhabútor cseresznyefából, ezért nem volt kérdés, hogy milyen bútorlapot fogunk választani. Bár az MDF lap és az egyszerű laminált bútorlap is tud szép lenni és praktikus is, valahogy a tömörfának mindig van egy természetes nemessége. Nekem is az tetszik a legjobban. Sajnos az a konyhabútor, amivel vettük a házat teljesen használhatatlan volt, ezért teljesen újat kellett csináltatni. Pedig, ha legalább az alapjait tudtuk volna használni és csak az ajtókat kellett volna kicserélni, már rengeteget spórolhattunk volna. Sebaj, így legalább egységes lett az egész és pontosan olyan, amilyennek édesanyám megálmodta magának. A cseresznyefa bútorlapot csak egy nagyon finom, leheletvékony páccal vontuk be és már tündökölhetett is a helyén. Gyönyörűen harmonizál a diófa járófelületekkel. Az egész kap majd egy melegfényű megvilágítást és kicsit zömökebb, rusztikus jellegű ajtókat és fogantyúkat.
Alig várom, hogy elkészüljön, mert ezekkel a berendezésekkel nem csak nyáron lesz otthonos hétvégi ház, hanem a téli időszakban is, hiszen ahol ropog a tűz a kandallóban, ott mindig szívesen szürcsöl az ember egy kis forralt bort vagy teát a szerettei és barátai társaságában, pláne, ha még a konyhabútor is cseresznyefa.